Karafiáth, az ezerszínű üveggolyó
2012 július 3. | Szerző: FrozenRose
Karafiáth Orsolya egy átlagos irodalmi délutánon is képes hangulatot teremteni, aurája, megjelenése egy igazi, a bensőjében élő gyémántként ragyogó hercegnőnek köszönhető.
Nemcsak írásban, hanem mesélésben is kiváló, ha őt hallgatjuk, egy nem mindennapi élet gazdag, színes fordulataiban van részünk.
Több évig élt Németországban, a német nyelvet kiválóan beszéli, és mi tagadás, a német kultúra is hatott művészetére.
Verseiben gyakran találkozunk német nyelvű utalásokkal, de egész stílusérzékén érződik a kifinomultság.
Témái ugyanakkor nem valami elvontság felé visznek minket, hanem a mi modern életünk részei jelennek meg benne. Magány, csalódások, veszteségek éppúgy mint utazások, nagy találkozások.
Joggal merül fel a kérdés, ezek mind személyes tapasztalatok-e vajon. Karafiáth irodalmi találkozónkon elhangzott saját nyilatkozata alapján nemcsak saját életéből merít témákat, helyzeteket, hanem barátnők beszámolói, sőt még naplójuk alapján is ír.
Korábbi kötetéből, a Café X-ből személyes kedvencemmé vált a Summer samba c. vers, ehhez az egyszerűséghez és dallamossághoz gyakrabban térhetne vissza.
Költészete viszont kétségtelenül fejlődik, a kortárs irodalomba méltán sorolható az a játék, amit a lírai énnel, és prózájában az elbeszélővel megvalósít.
Magát és önnön foglalkozását a ”minden ami kultúra” néven definiálja, igaz is rá ez, hiszen nemcsak irodalomban alkot, hanem korábban énekesnőként, dalszövegíróként is tevékenykedett.
Summer Samba című kedvenc versemet tőle itt, a blogomban is olvashatod!:)
katt ide:
20 négyzetméternyi légüres tér
2012 június 28. | Szerző: FrozenRose
Díszcsomagoltatni tértem be hozzá. Az üzlethelyiségben nem volt senki, ő fentről, a csigalépcsőről érkezett.
Fényes, fekete haját kibontva hordta, kacér szemhéjtus keretezte szemét. Megkérdezte milyen papírba szeretném, milyen alkalomra lesz. Fürgén haladt az olló a fényes papíron át, majd betekerte vele csomagomat, felül batyu szerűen megkötötte, rá dísznek egy masnit tett.
Büszkén ballaghattam volna haza, újdonsült, messziről talán túrós táskának látszó batyummal, de beszélgetésre invitált tekintete.
Elmesélte, hogy ő is mennyire stresszes, jelenleg az anyósa alkalmazza ebben a virágboltban, különben munkája nem is lenne.
A csomagolásra pillantva felmerült bennem, vajon mi lehet eredeti szakmája. Kérdés nélkül megválaszolta: nem végeztem virágkötőit. Amúgy nem mertem volna megkérdezni.
Láttam, még sok minden nyomja a lelkét, sorolta is panaszait: éjszaka felriad, néha nem kap levegőt. Van egy nővére, és ő is ugyanerről panaszkodott, ők arra gondoltak, hogy azért, mert ő is melles, és ugye ezért nem kap levegőt néha.
Rákérdezek, nem-e esetleg az orrmandulájuk, de igen, a nővérének még polipot is találtak rajta, neki meg hiába vették ki, visszanőtt. Mindig visszanőtt.
Megnyugszik, nagy tehertől könnyebbülve kíván minden jót, és érezzük, hogy egymásnak beszélgetőpartnerei, lelki társai lettünk ebben a pár percben.
Kérdezem, mivel tartozok, egy százas lesz, és a pénztárgép ezúttal sem működik. Elégedetten cseng az érme az alsó részben.
Három hónap múlva ismét arra járok, a belvárosi virágüzlet fényes kirakata fogad, üresen. Csak a gyönyörűen megpucolt ablak, semmi más.
Üresen tátong az üzlet, kipakolt bútorok, 20 négyzetméter semmivel telt tér. Csak a csigalépcső van, egykor onnan jött le vidáman.
A nyár verse Karafiáthtól
2012 augusztus 16. | Szerző: FrozenRose
Karafiáth Orsolya: Summer samba
Egészen ritka, kedves dallam ez:
lépés előre s ritmust tartva vissza.
Nem bánom, tényleg, bárki is vezet,
magához húz, ölel; egynyári szamba,
fülembe csak rejtély, amit susog,
úgy rémlik, egyszer már értettem is-
most mégis részegülten kortyolom
pezsgő ízű, titkos kis kortyait.
A Holdra játszanak zenészei
száz csillag-lampion, egynyári szamba-
Ha véget ér, e fénnyel búcsúzom
oldódjon át a parti lágy iszapba.
Oldal ajánlása emailben
X