Vágyakozás-egy forró, erotikus nyári novella Neked

2012 augusztus 22. | Szerző: FrozenRose

Forog. Körbe. Míg a csengő meg nem szólal. Ez ébreszt fel.

Hogy csak boxerben vagyok, és bejött a csaj. De nekem is nagyon bejött.

 
Neki nem túl jó az összhatás, ormótlan nagy ormány, annyira szép, hogy már ronda. Sűrű borosta, afféle bőrön végig sercegős.
A nő szép, csípője karcsún ing, kívánatos, és azt hiszem, nagyon termékeny lehet.

Csak a zoknim ne lógna ki, mikor keresztbe teszem a lábam, mint egy nagy kaszáspók olyan vagyok, ilyenkor, az üvegben visszatükröződve.
De a nő mégis ezt akarja,akar engem, a széles vállakat, azt, hogy mellette legyek, és ő felette.
Évszázadok telnek el, talán évezredek is.
 Aztán egy nap eljön egy ősmagyar a nőért, akarja, feleségül megkívánja, otthon az ősöknek bemutatná egy nagy tál gulyásleves mellett.

Persze ő ezt nem akarja, mert olyan szingliszagú a történet, nem akar megmentő lenni, volt már eleget terézanyu.

 

Szóval eljön érte, és nagyon akarja, mindent megtesz, felmászik a Hét-toronyba is, vicceket mesél, mert az apjától így hallotta, aztán átszűrődik rajta a szomorúság, a magány, a kín és a vágy, igen, leginkább a vágy.
Kettesben ülnek egy szobában, csak szemben ülhet a nővel, mert erre kérte őt, ha melléülne, túl hamar közeledne.
Aztán átmennek a másik szobába, együtt hallgatják: ,,Life will never be the same, life is changing.”
De ekkor a nő már messze jár gondolatban. A kaszáspókkal szeretkezne, persze, fekete özvegyként.

A nyár verse Karafiáthtól

2012 augusztus 16. | Szerző: FrozenRose

Karafiáth Orsolya: Summer samba

Egészen ritka, kedves dallam ez:

lépés előre s ritmust tartva vissza.

Nem bánom, tényleg, bárki is vezet,

magához húz, ölel; egynyári szamba,

fülembe csak rejtély, amit susog,

úgy rémlik, egyszer már értettem is-

most mégis részegülten kortyolom

pezsgő ízű, titkos kis kortyait.

 

Most mintha könnyedén, most mintha szállnék,

 

most mintha lenne mégis Szívszerelmem…                      

lépés előre és ritmust tartva vissza.

Egynyári szamba, szőke haj, sötét szem

-és persze én is könnyebb tíz kilóval-

csak úgy ragyog rajtam koktél-ruhám.

Most mintha mégis másik év lehetne,

szétálmodott, tengerszagú a bál.

 

A Holdra játszanak zenészei

száz csillag-lampion, egynyári szamba-

Ha véget ér, e fénnyel búcsúzom

oldódjon át a parti lágy iszapba.          

Karafiáth, az ezerszínű üveggolyó

2012 július 3. | Szerző: FrozenRose

 

 

 

 

 

 

 

Karafiáth Orsolya egy átlagos irodalmi délutánon is képes hangulatot teremteni, aurája, megjelenése egy igazi, a bensőjében élő gyémántként ragyogó hercegnőnek köszönhető.

 

Nemcsak írásban, hanem mesélésben is kiváló, ha őt hallgatjuk, egy nem mindennapi élet gazdag, színes fordulataiban van részünk.

Több évig élt Németországban, a német nyelvet kiválóan beszéli, és mi tagadás, a német kultúra is hatott művészetére.

Verseiben gyakran találkozunk német nyelvű utalásokkal, de egész stílusérzékén érződik a kifinomultság.

Témái ugyanakkor nem valami elvontság felé visznek minket, hanem a mi modern életünk részei jelennek meg benne. Magány, csalódások, veszteségek éppúgy mint utazások, nagy találkozások.

Joggal merül fel a kérdés, ezek mind személyes tapasztalatok-e vajon. Karafiáth irodalmi találkozónkon elhangzott saját nyilatkozata alapján nemcsak saját életéből merít témákat, helyzeteket, hanem barátnők beszámolói, sőt még naplójuk alapján is ír.

Korábbi kötetéből, a Café X-ből személyes kedvencemmé vált a Summer samba c. vers, ehhez az egyszerűséghez és dallamossághoz gyakrabban térhetne vissza.

Költészete viszont kétségtelenül fejlődik, a kortárs irodalomba méltán sorolható az a játék, amit a lírai énnel, és prózájában az elbeszélővel megvalósít.

 

Magát és önnön foglalkozását a ”minden ami kultúra” néven definiálja, igaz is rá ez, hiszen nemcsak irodalomban alkot, hanem korábban énekesnőként, dalszövegíróként is tevékenykedett.

 

Summer Samba című kedvenc versemet tőle itt, a blogomban is olvashatod!:)

katt ide:

A nyár verse Karafiáthtól

Űzd el a stresszt-Így meditálj!

2012 július 3. | Szerző: FrozenRose

Csökkenti a vérnyomást, serkenti az idegsejtek működését, jótékonyan ellazít -ezek mind a meditáció pozitív hatásai. Az ellazult állapothoz viszont megfelelő körülményeket is kell teremteni.

Mindenki más módszerrel próbálja ezt elérni, például teljes csönddel, zenével vagy mantrák ismételgetésével.

Én magam is többféle lehetőséget kipróbáltam már, de nem jutottam a megfelelő végeredményhez. Ismerőseim is arról számoltak be, nem tudják kikapcsolni tudatukat, igaz, egy másik technika, az agykontroll kapcsán.

 

Elizabeth Gilbert az Ízek, Imák, Szerelmek című önéletrajzi könyvében a buddhisták által megnevezett ‘majomelméről’ ír, amellyel többségünk rendelkezik, vagyis meditációra törekedve gondolatai ágról-ágról ugrálnak és cikáznak a boldog állapot illetve az aggódás, önsajnálat, magány között.

 

A koncentráció a tudat kikapcsolására nálam is gyakorlatot igényelne még.

Ti hogyan meditáltok? Milyen körülmények között? Mennyi idő alatt sikerült kifejleszteni a legjobb technikátokat?

Utazgatós-szingli regényeket olvasnak a kalandvágyó, magányos nők -Eat, pray, love magyar földön-

2012 június 28. | Szerző: FrozenRose

Utazgatós-szingli regényeket olvasnak a kalandvágyó, magányos nők
-Eat, pray, love magyar földön-

A hazai irodalom nagy hasonlóságot mutat e téren a külföldivel, elég itt Gilbert Eat, Pray, Love c. regényét említenünk, amely a magyar szerzőink könyvsorozataira emlékezet, gondoljunk itt Vass Virág vagy Fejős Éva könyveire.

Vass Virág Sokszor csókol India! című művét nem rég vettem kezembe, édesen andalító cselekménnyel szolgál, habkönnyű sztori, látszólagos nagy lelki vívódásokkal. Mintha maga az írónő sem tudná, hogyan tegyen pontot a történet végére.
Helyenként gyönyörű, idézésre méltó részekkel találkozunk az indiai nő szájából, de a sztori nyugati vonulata eléggé sablonos szerelmi tépelődésről szól.

 

 

Az indiai férfi-nő viszonyoknak és a kasztrendszernek viszont minden bonyolultságát, felbomló szokásrendjét átélhetjük, mivel személyesen hallott történeteken keresztül mutatja be azokat.

 
Az Ízek, Imák, Szerelmek c. könyvhöz hasonlóan kívánjuk az egzotikumot magunkévá tenni, olyan  ízeket elolvasztani szánkban, amelyhez tartozó ételek nevét kimondani sem tudjuk.

 

Keleties hangulatok, elfojtott szenvedélyek, a hit és megnyugvás ellenére is ránk találó magány, ezt mind átéltük vagy át akarjuk élni egyszer életünkben.
Olyan nőkről szólnak ezek a regények, akik mernek bátrak lenni, harmincas éveik ellenére is fejest ugranak az élvezetekbe.

Kérdéseikre mégsem kapnak válaszokat, útjuk az örökös keresés, szomorúságuk és kíváncsiságuk hatja őket újabb és újabb világok felé.

20 négyzetméternyi légüres tér

2012 június 28. | Szerző: FrozenRose

Díszcsomagoltatni tértem be hozzá. Az üzlethelyiségben nem volt senki, ő fentről, a csigalépcsőről érkezett.

Fényes, fekete haját kibontva hordta, kacér szemhéjtus keretezte szemét. Megkérdezte milyen papírba szeretném, milyen alkalomra lesz. Fürgén haladt az olló a fényes papíron át, majd betekerte vele csomagomat, felül batyu szerűen megkötötte, rá dísznek egy masnit tett.
Büszkén ballaghattam volna haza, újdonsült, messziről talán túrós táskának látszó batyummal, de beszélgetésre invitált tekintete.
Elmesélte, hogy ő is mennyire stresszes, jelenleg az anyósa alkalmazza ebben a virágboltban, különben munkája nem is lenne.

A csomagolásra pillantva felmerült bennem, vajon mi lehet eredeti szakmája. Kérdés nélkül megválaszolta: nem végeztem virágkötőit. Amúgy nem mertem volna megkérdezni.
Láttam, még sok minden nyomja a lelkét, sorolta is panaszait: éjszaka felriad, néha nem kap levegőt. Van egy nővére, és ő is ugyanerről panaszkodott, ők arra gondoltak, hogy azért, mert ő is melles, és ugye ezért nem kap levegőt néha.

Rákérdezek, nem-e esetleg az orrmandulájuk, de igen, a nővérének még polipot is találtak rajta, neki meg hiába vették ki, visszanőtt. Mindig visszanőtt.
Megnyugszik, nagy tehertől könnyebbülve kíván minden jót, és érezzük, hogy egymásnak beszélgetőpartnerei, lelki társai lettünk ebben a pár percben.

Kérdezem, mivel tartozok, egy százas lesz, és a pénztárgép ezúttal sem működik. Elégedetten cseng az érme az alsó részben.
Három hónap múlva ismét arra járok, a belvárosi virágüzlet fényes kirakata fogad, üresen. Csak a gyönyörűen megpucolt ablak, semmi más.

Üresen tátong az üzlet, kipakolt bútorok, 20 négyzetméter semmivel telt tér. Csak a csigalépcső van, egykor onnan jött le vidáman.