Utazgatós-szingli regényeket olvasnak a kalandvágyó, magányos nők -Eat, pray, love magyar földön-
2012 június 28. | Szerző: FrozenRose |
Utazgatós-szingli regényeket olvasnak a kalandvágyó, magányos nők
-Eat, pray, love magyar földön-
A hazai irodalom nagy hasonlóságot mutat e téren a külföldivel, elég itt Gilbert Eat, Pray, Love c. regényét említenünk, amely a magyar szerzőink könyvsorozataira emlékezet, gondoljunk itt Vass Virág vagy Fejős Éva könyveire.
Vass Virág Sokszor csókol India! című művét nem rég vettem kezembe, édesen andalító cselekménnyel szolgál, habkönnyű sztori, látszólagos nagy lelki vívódásokkal. Mintha maga az írónő sem tudná, hogyan tegyen pontot a történet végére.
Helyenként gyönyörű, idézésre méltó részekkel találkozunk az indiai nő szájából, de a sztori nyugati vonulata eléggé sablonos szerelmi tépelődésről szól.
Az indiai férfi-nő viszonyoknak és a kasztrendszernek viszont minden bonyolultságát, felbomló szokásrendjét átélhetjük, mivel személyesen hallott történeteken keresztül mutatja be azokat.
Az Ízek, Imák, Szerelmek c. könyvhöz hasonlóan kívánjuk az egzotikumot magunkévá tenni, olyan ízeket elolvasztani szánkban, amelyhez tartozó ételek nevét kimondani sem tudjuk.
Keleties hangulatok, elfojtott szenvedélyek, a hit és megnyugvás ellenére is ránk találó magány, ezt mind átéltük vagy át akarjuk élni egyszer életünkben.
Olyan nőkről szólnak ezek a regények, akik mernek bátrak lenni, harmincas éveik ellenére is fejest ugranak az élvezetekbe.
Kérdéseikre mégsem kapnak válaszokat, útjuk az örökös keresés, szomorúságuk és kíváncsiságuk hatja őket újabb és újabb világok felé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
sokszor már 30 előtt is:) eléggé lehetetlen nem magukra venni, mert ezek folyamatosan jelen vannak elvárásként, de nem mennék bele, mert eléggé elcsépelt a téma és még fiatal is vok, hogy igazán átéljem. Egyszer mégis én is átfogom:) Tehát Te ezek szerint nem vetted magadra? Ez jó, hogy tudod, ez a leghelyesebb, nem komolyan venni. (A blogbejegyzés egyébként inkább a könyvbemutatásról szólna:)
Úgy van rendjén, hogy a harmincas nőknek legyen is bátorságuk! De mi van a 40 után?
Számomra röhejes, amikor 30 után elkezdődik a “jajgatás”. Nem kell mindent elhinni, és magunkra venni az általánosításokból.